Teázás őszintén

Új hét, új hétfő, mégis teljesen más, mint a múltheti hétfő.  Nos, reggel felkeltem fél hétkor, felöltöztem, lementem, és felkeltettem Haileyt. Leültünk reggelizni, lelkiekben készültem, hogy na megyünk oviba, majd lejött Dov szólni, hogy ma és holnap amúgy nem megy Hailey oviba, mert most van a zsidó újév, és ilyenkor nincs ovi.  Juhé, elfelejtettek szólni. Ha tudom, nem keltem fel szegénykémet reggel hétkor. Esküszöm sajnáltam Őt, hogy kirángattam feleslegesen az ágyból. Aludhatott volna nyugodtan, én meg kirángattam, hogy "GYERE HAILEY MUSZÁJ FELKELNED, MERT MÉSZ OVIBA". Aha, nem.  És, ha már ébren voltunk, játszottunk, ettünk pár falatot. Úgy tűnik megbetegedett szegény, szóval nagyon nyűgös volt ma. Szinte már azért is sírt, hogy pisilnie kell. Kegyetlen nehéz volt ma vele.  Majd Victoria elvitte mindkét gyerkőcöt valamelyik családtaghoz, így rengeteg időm volt, hogy elvégezzem a házimunkát, amit beterveztem mára.  Rendrakás, helyrevágni a konyhát, f

Nos, úgy gondoltam felesleges külön írnom a két napról, hiszen ilyenkor nem vigyázom a gyerekekre, szóval csak gyorsan ledarálom a két nap történéseit.  Tegnap reggel még ugyanúgy keltem Haileyvel, reggeliztünk, majd játszottunk egy picit, majd megbeszéltem Victoriával, hogy szeretnék visszamenni a bevásárlóközpontba kicsit szétnézni.  Amiket vettem:  Két felsőt a Zarába. Egy basic szürke pólót, és egy nagyon édes barna fodros felsőt.  Színes ceruzákat, grafitokat, és egy vázlatfüzetet, amibe már el is készült az első rajzom.  Egy új pénztárcát, mert az előző már elég rossz állapotban volt.   A Victora's Secretben pár új alsóneműt. Mondanom sem kell, hogy odáig vagyok értük.  Miután hazajöttem, szinte végig a szobámban voltam. Sétálni akartam menni, de az idő nem igazán kedvezett számomra, szóval rajzoltam, aludtam, zenét hallgattam, pihentem.  Ma sem volt máshogy. Pihentem, és aludtam, mert szétszakadt a fejem. Befejeztem a tegnapi rajzomat, vacsorát csinált

Eljött az első fizum napja is. Ez a reggel is jól indult. Fogjuk rá. Egyre jobban kezelem a felesleges hisztit. Reggeliztünk Haileyvel, majd tartottunk egy dance partyt, amit talán én még jobban is élveztem, mint a gyerek. De..komolyan..a szülőség is erről szól, nem? Hogy bűntudat nélkül gyurmázhass, babázhass, táncikálhass, és senki sem fog kérdőre vonni, hiszen csak lefoglalod a gyereket. Szóval ha azt nézzük, én is csak kiélem a gyermeki énemet jelenleg. Amit imádok. Komolyan.  Majd ezután ismét én vittem Haileyt oviba. Ma az idő is kedvezett, és napsütésben tudtam vinni őt. Tanultam a tegnapiból, és ma már a fülesemet is vittem magammal, hogy hazafelé tudjak zenét hallgatni.  Mivel péntek van, lecseréltem az ágyneműket, és kimostam őket. Hajtogattam, majd ebédeltem, aztán Theora vigyáztam egy kicsit. Victoria nagyon aranyos volt, és hozott nekem friss virágot a szobámba, mert beszéltünk róla, hogy szeretem a virágokat. Eszméletlen jól esik a figyelmességük.  Majd e

Szóval, azt hiszem tisztáznom kell valamit.  First of all, nem poénból vagyok kint. Nem azért, mert nekem hú de király minden. Nem unatkozni jöttem ki, és nem azért, mert itt semmit nem kell csinálnom és kapok érte pénzt, tök király.  Ami azt illeti, eszméletlen nehéz. Távol lenni az anyukámtól, a családomtól, a barátaimtól. Nap, mint nap más gyerekeivel foglalkozni, más házát takarítani.  Úgy, hogy azért érezd otthon magad, mert hát, lényegében ez az új otthonod. De azért tudod, hogy mégsem otthon vagy, mert nem a saját szabályaid szerint élsz, és érzed, hogy igenis ez a munkahelyed lényegében.  Az oké, hogy lényegében a munkahelyem a gyerekszoba lett és a szőnyeg, amin játszunk, de ez egy igazi munka. Komoly, és rengeteg felelősséggel jár. Én felelek két gyerekért, ha úgy van, én felelek azért, hogy rend legyen a házban, én felelek azért, hogy minden rendben működjön. Én felelek azért, hogy a szülők nyugodtan csinálhassák a dolgukat úgy, hogy nem zavarja őket sen

Annyira örülök, hogy a tegnapi nap nem vette el a kedvemet az egésztől. Annyira boldog vagyok, hogy ez a nap megtörtént.  Már korán reggel jól alakult minden. Felöltöztem, és elég lazára vettem ma, szóval melegítőbe voltam. Hailey lejött velem a földszintre, és nem kellett neki könyörögni mindenért. Betartotta azt, amit este ígért nekem, és jó kislány volt ma. Reggeliztünk, szépen megette az egészet, majd játszottunk egy kicsit, végül felöltöztünk, és elkészültünk az oviba. Minden annyira simán ment. Nevettünk, majd megmutattam neki az otthoni kutyusainkat. Imádta. Újra és újra megnézte róluk a képeket, és megtanulta a neveiket. Festettünk egy kicsit, majd elvittük oviba. Ma elsőnek én kisértem be őt. Elköszöntünk egymástól, és annyira büszke voltam rá: ő volt az egyetlen gyerek, aki nem sírt, hanem szépen levette a kabátját és egyszerűen elköszönt. Ezután ahogy hazaértünk, gyorsan összepakoltam, takarítottam egy kicsit, majd ahogy Victoria elment boltba, itt maradtam Theoval.

Úgy gondoltam összeszedem gyorsan, hogy mégis mik azok a tulajdonságok, amik szükségesek ahhoz, hogy au pair legyél:  Gyermekszeretet , de rengeteg. Nem elég, ha csak elvagy velük. Tényleg, szeresd őket. Sem nekik, sem neked nem lesz valami kellemes az együtt töltött idő, ha hűvös vagy velük, és távolságtartó. Engedd, hogy a barátaid legyenek, engedd, hogy megismerjenek téged.    Türelem . Magaddal szemben, a szülőkkel szemben, a gyerekekkel szemben. Muszáj, hogy belásd magadnak: nem egyik napról a másikra fogod megtanulni kezelni a gyerekek hisztijét, és nem fogod tudni egyik napról a másikra megtanulni, hogy mit várnak el tőled a szülők. Légy türelmes, hiszen olvasni és írni sem egy délután alatt tanultál meg. Hagyd, hogy megszokjanak a gyerekek, megszokják a jelenléted, az illatodat, és téged önmagadat. De nem csak a gyerekeknek kell téged megszokni: ugyanúgy a szülőknek is kell egy kis idő, mire beleszoknak abba, hogy van egy plusz segítségük.     Odafigyelés . Te sem

Nos. Azt hiszem a mai nap rettentő nehéz volt, mindenki számára.  Már korán reggel alakított a család mindegyik tagja, és én is.  Ma már később keltem, mit tegnap, viszont Hailey korábban felkelt. Háromnegyed hétkor hallottam, hogy szól, így gondoltam lemegyek érte. Nos, az apukája erre a lépésemre nem számítva lépett ki a saját szobájából, hogy bemenjen a kislányhoz, így elég hiányos öltözékben volt, amikor összetalálkoztunk. Sűrű bocsánatkérések közepette (és persze visszatartott nevetés mellett) ment vissza a szobába, én pedig a gyerkőchöz, hogy kivegyem a kiságyból. És meg is kezdődött a nap. Tanulság : Beszéljétek le, hogy ki megy be reggel a gyerekhez, hogy elkerüljétek az ilyen helyzeteket. Megköszönitek magatoknak, trust me.  Már a reggelinél éreztem, hogy ez a nap bizony hosszú lesz, Hailey nyűgös és nem hajlandó senkire sem hallgatni. Reggeli után belefért egy kis játék is, majd megkezdődött az öltözködés és készülődés az oviba.  Nos, itt már biztos volta

Lényegében ma volt az első teljes napom a családdal.  Mindenki azt kérdezi, hogy olyan volt-e, mint amire számítottam.  A válaszom egyszerű: nem.  Igazából nem is tudom, hogy mire számítottam. Talán ezen el sem gondolkodtam ezidáig, hiszen, teljesen új pálya volt számomra, nem tudtam mire kéne, hogy számítsak.  Reggel nem voltam benne biztos, hogy mikor is kellene kelnem, szóval inkább felkeltem reggel hatkor, és puccba vágtam magam. Fél hétkor már a konyhában ültem, és bámultam ki a kertbe. Talán életembe most láttam először olyat, hogy egy mókus szalad végig a kerítésen. Aztán hétkor megkezdődött a nap. Hailey az apukájával együtt jöttek le a földszintre. Gyors reggeli a kicsi lánnyal, játék játék játék, öltözés, majd irány az óvoda. Miután kitettük őt, és elköszöntünk egymástól, tettünk egy kisebb kört a környéken, hogy ne legyen annyira idegen - elvégre már én is itt lakom, jó, ha tudom mi merre van.  Miután hazajöttünk, Theo baba már lent volt az anyukájával.

Szeptember 22-ét írunk.  Reggel hétkor dobott ki az ágy Magyarországon. Alig bírtam ébren maradni, de tudtam, hogy muszáj elkezdenem a készülődést: túl nagy dolog történik ma velem ahhoz, hogy ne legyen hozzá jó a sminkem. Túl fontos a mai nap ahhoz, hogy rányomjak a szundi gombra.  Még mindenki aludt rajtam kívül. A szüleim, és a nővérem is, szóval óvatosan lopakodtam ki a fürdőbe, hogy elkezdjem a reggeli rituálémat. Igazából egy negyed órás, max húsz perces sminkelésről beszélünk jelen esetben. Gyors alap az arcra, majd hajcsekk, és kész is voltam.  És persze nem is én lettem volna, hogyha a körmöm lakkozását, nem az indulásom reggelére hagyom! Szóval még ezt is sikerült a reggelembe beiktatnom.  Majd szépen lassan kezdett ébredezni a család: először a nővérem, majd édesanyám, majd nevelőapukám.  Mindannyian kapkodtuk ide-oda a fejünket, hogy még véletlenül se hagyjak otthon valamit, hiszen nem a szomszédba ugrok át pizsipartira.  Mondhatom nyugodtan, hogy nem fél

Üdv az oldalon kedves idetévedő!  Úgy gondolom nem kezdhetem úgy, hogy egyből durr bele a közepébe, így szeretnék egy pár szót ejteni arról, hogy mi volt ennek a döntésemnek, hogy Au pair leszek, a kiváltó oka, előzménye. És persze, hogy ki is vagyok én. Talán az sem utolsó. A magam kis 19 évével mertem nagyot álmodni, és nagyot lépni az életben, és eltökéltem magam, hogy Au pair leszek. Hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön végre egy álmom: kiköltözni külföldre, és egy olyan munkát magamnak tudni, amit szívesen csinálok, tiszta szívből, minden erőmet beleadva.  Miután 2018-ban leérettségiztem, szinte azonnal munkába álltam, de ekkor még csak diákmunkát vállaltam. Végül októberben találtam meg életem első nagybetűs munkahelyét. Imádtam ott lenni. A hangulatot, a munkatársaimat, a főnökeimet. Fogalmazhatnék úgy is, hogy elsőre megfogtam az Isten lábát. Hogy mit hozott nekem ez a munkahely az életembe? Önállóságot, barátságokat, rengeteg tapasztalatot, neve