Teázás őszintén

Mivel szeptember 21-én jöttem, azóta már eltelt egy hónap, így úgy gondoltam, hogy összefoglalom, hogy mi történt ezalatt a hoooosszúú egy hónap alatt: Életemben először ültem repülőn Életemben először tettem be a lábamat az Egyesült Királyságba Életemben először költöztem ennyire messzire a szüleimtől Életemben először voltam ennyire egyedül  Megtanultam megérteni a gyerekeket  Egyre jobban megy az angol Barátokat szereztem Londonban  Ismét elkezdtem edzeni és futni  Új célokat tűztem ki magam elé 19 napig egyedül éltem (vagyis még most is) egy házban, ahova még csak most költöztem be Életemben először jártam London belvárosában  Életemben először jártam be London nevezetességeit  Megvolt életem első külföldi crusha, akiről azt hittem brit, erre kiderült, hogy német... Életemben először koktéloztam London belvárosában Meglátogatott barátnőm, aki egy airbnb-ben élt négy napig tőlem nagyjából tíz perc sétára Egy nap alatt háromszor riasztottam be a házat  Pizsipart

Hogy őszinte legyek, talán így, hogy nincs itthon a család, jobban kifáradok, mint amikor itt vannak.  Ezalatt a három nap alatt megtapasztaltam a honvágyat, a magányt, és a bezártságot. Rájöttem, hogy szükségem van a nyüzsgésre, és arra, hogy emberek között legyek. Pénteken, és ma is voltam Dov unokatesójáéknál segíteni, plusz ma elmentem egy családhoz bébiszitterkedni is. Holnap este szeretnék elmenni sétálni, ha jó idő lesz.  Plusz ma beléptem egy csoportba Facebookon, amiben a londoni au pairek vannak. Szeretnék barátokat szerezni itt, és úgy gondolom ez egy nagyon jó módja annak, hogy találjak párat.  Ami a főzést illeti: valamiért itt minden sokkal gyorsabban és gördülékenyebben megy, mint otthon. Ma nagyjából egy óra alatt összedobtam az ebédet: zöldségkrémleves, hús zöldségekkel megsütve, és sült krumpli.  Nem szeretek egyedül lenni. Hiányzik, hogy Haileyvel játsszak, és Theot dajkáljam. Hogy Victoriával és Dovval beszélgessek. Kicsit úgy érzem most magam, mint

KEDD: Végül is, már csak két nap volt, amit a családdal töltök, mielőtt elutaznak. Haileyt reggel elvittem oviba, majd hazajöttem, és nekikezdtem a takarításnak. Nem sokáig jutottam, mert Victoriával és Theoval átmentünk Taliához. Victoriának dolga volt, szóval otthagyott minket. Haileynek csak fél napos volt az ovi, szóval már dél után pár perccel, elhozta Dov, és ő is ott volt velünk Taliéknál. Pizzát rendeltünk, én pedig sushit ettem. Kifejezetten finom volt. Ott voltunk egy jó ideig, majd jött értünk Victoria, és hazajöttünk. Nem sokat voltak itthon, mert vacsorára mentek vissza. Én itthon maradtam, és befejeztem a házimunkát. Közben sorozatot néztem, lefoglaltam magam. Gyorsan elment a nap, én pedig eszméletlen fáradt voltam.  SZERDA: Így az utolsó közös napra visszatekintve, ennél különlegesebb nem is lehetett volna. A szülők 25 órán keresztül nem ehettek-ihattak semmit, így inkább Victoria amennyit csak tudott, pihent, vagy aludt, amit teljesen megértek. Annak érdekéb

Ez volt az utolsó hétfőnk együtt a családdal egy időre. Legközelebb már csak novemberben lesz.  Egyre közelebb van az, hogy elutazzanak. Már pakolnak, és készülődnek. Én pedig csak remélni tudom, hogy minden rendben lesz velük.  Ma ismét vegyes érzelmeim voltak. Theoval nem sokat voltam ma, viszont Haileyvel egész sokat. Ma úszni mentek, szóval az idő alatt én sorozatot néztem.  Majd este fürdés előtt ismét nagyon jól szórakoztunk. Játszottunk, és rengeteget nevettem.  Ezekért a pillanatokért éri meg ezt az egészet csinálni. És persze, ma sem unatkoztam: mosogattam, pakoltam, porszívóztam, mostam, és ruhákat hajtogattam. Próbáltam figyelni a rendre.  De a napom fénypontja az ebédem volt. Hiányoztak már a hazai ízek: gazdag ízvilág, csípős, és a pirospaprika.  Szóval csináltam egy lecsót. De olyan lecsót, hogy anyukám lenne a világ legbüszkébb nője, ha megkóstolná. Mintha csak ő csinálta volna.  Szóval ma kicsit hazarepültem egy ebéd erejéig. Jó volt ism

Nos, eltelt ismét egy hét.  Úgy érzem ez már sokkal gördülékenyebben ment, mint az előző. Sőt, úgy éreztem, mintha elrepült volna. Mintha pislogtam volna kettőt, és már vasárnap este lett volna. Szaladnak a napok, mindennap más, és mindennap van valami váratlan. Élvezem, hogy rengeteg új dolgot tapasztalok meg, és tanulok. Az egyetlen, ami nagyon nem tetszett a hétben, hogy eszméletlenül megfáztam. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy elkaptam a gyerekektől. Szerencsére Theo már szinte teljesen egészséges ismét, Hailey és én még szenvedünk egy kicsit.  De nézzük ezt a hetet összegezve:  Taliaéknál töltöttem pár órát hétfőn, amit nagyon élveztem, a lányoknak köszönhetően.  Kedd volt talán az egyik legrázósabb nap: Hailey üvöltve sírt, egyszerűen nem nem hallgatott senkire, és kezelhetetlen volt.  Megtudtam, hogy 18 napot egyedül leszek itthon, így lesz időm bejárni Londont és a környéket jobban.  Szerdán véget ért egy barátságom. Az utolsó olyan dolog, ami láncolt a régi

Nos, ez a nap is eltelt. Nem igazán tudom a mai napot részletezni. Takarítás, gyerekekre vigyázás, parkban sétálás. Beteg lettem, fáradt vagyok, nincs erőm most ahhoz, hogy kifejtős posztot írjak. Vasárnap ígérem hosszú összefoglalót írok! Niki x

Egyre közelebb érzem magamhoz a gyerekeket. És ma ráeszméltem valamire.  Miért vagyok ennyire szigorú Haileyvel?  Had egyen még egy perecet. Had egyen még egy kocka csokit. Ha egyszerre akar színezni és enni, gyerünk. Nem az anyukája vagyok, hanem az au pairje. Ha a barátja akarok lenni, egy kicsit az ő oldalára kell állnom, ahelyett, hogy Victoria és Dov pártját fognám.  Szóval ma eszerint az elv szerint működtünk, és láss csodát: sokkal jobban ment minden. Sokkal jobban élvezte mindkettőnk az együtt töltött időt.  Rájöttem, hogy nem kell görcsösen koncentrálnom arra, hogy példát mutassak, vagy egyáltalán megpróbáljak tökéletes lenni. Nem vagyok az. Ennyi az egész. Ahogy elengedtem ezt ma, rájöttem, hogy sokkal jobb móka ez az egész.  Reggel együtt reggeliztünk, majd elvittem oviba.  Két fok volt ma kint. Kettő. Ket-tő. Szerintem nem kell részleteznem, hogy mennyire fagytam meg. Az itteni idő, kegyetlen. Komolyan. Egyszerűen kegyetlen. Ha nem esik, akkor éppen

Talán ez az a poszt, amihez a legnehezebben kezdek neki.  Talán a mai nap volt az a nap, amikor valóban minden félbehagyott otthoni ügyemet lezártam, és elengedtem végre az eddigi életemet. Végre pontot tettem a mondat végére, és új mondatot kezdhetek. Végre úgy érzem, hogy ténylegesen képes vagyok arra, hogy új embereket engedjek az életembe.  Hosszú ez a folyamat: elengedni a régi énedet, és egy újat formálni úgy, hogy azért megmaradsz önmagadnak. Új embereket befogadni a lelkedbe, és megnyílni nekik. Kiszűrni azt, hogy kik azok, akiknek van helye az új életedben is. Ráeszmélni arra, hogy nem mindenki fog melletted maradni. Talán azok fognak legelőször eltűnni, akikről sosem gondoltad volna. A távolság megmutatja, hogy ki az, akinek tényleg fontos vagy, mert még így a távolból is fogja a kezedet, és sosem engedné el. Ők azok, akiknek maradniuk kell az életedben. Az újban. Őket sosem szabad elengedni, mert ők az igaz barátaid, akik jóban-rosszban, esőben és napsütésben is mel

Belegondoltatok már abba, hogy egy gyerek sírásának hangja és frekvenciája, nagyban hasonlít egy versenyautó hangjára, amikor nulláról százra gyorsul nagyjából három másodperc alatt? Tudom, hogy ezt most hallod a fejedben, és ledöbbenve realizálod, hogy mennyire igazam van!  Nos a bevezető azt hiszem elég sok mindent elmesél a mai napomról. A reggel is teljesen máshogy indult, hogy általában. Lebattyogtam a földszintre, teát készítettem magamnak, majd leültem újságot olvasni. Haileyt a telefonomon figyeltem, hogy mikor kel fel. Miután megittam a teámat, úgy döntöttem elkezdem a maradék ruhát összehajtani, ami tegnapról maradt. Nem sokat haladtam, hiszen Hailey felkelt, szóval levittem magammal vissza a földszintre. Játszottunk, és együtt reggeliztünk.  Van egy szokásuk Victoriával, amibe engem is beavatott ma Hailey: van egy játéktubus, amire az van írva, hogy "Sun Cream", és úgy teszel, mintha tennél egy kicsit a kezedbe, és bekened az arcát vele. Imádja. Imádja, ho