10/10

Talán ez az a poszt, amihez a legnehezebben kezdek neki. 

Talán a mai nap volt az a nap, amikor valóban minden félbehagyott otthoni ügyemet lezártam, és elengedtem végre az eddigi életemet. Végre pontot tettem a mondat végére, és új mondatot kezdhetek. Végre úgy érzem, hogy ténylegesen képes vagyok arra, hogy új embereket engedjek az életembe. 

Hosszú ez a folyamat: elengedni a régi énedet, és egy újat formálni úgy, hogy azért megmaradsz önmagadnak. Új embereket befogadni a lelkedbe, és megnyílni nekik. Kiszűrni azt, hogy kik azok, akiknek van helye az új életedben is. Ráeszmélni arra, hogy nem mindenki fog melletted maradni. Talán azok fognak legelőször eltűnni, akikről sosem gondoltad volna. A távolság megmutatja, hogy ki az, akinek tényleg fontos vagy, mert még így a távolból is fogja a kezedet, és sosem engedné el. Ők azok, akiknek maradniuk kell az életedben. Az újban. Őket sosem szabad elengedni, mert ők az igaz barátaid, akik jóban-rosszban, esőben és napsütésben is melletted lesznek. Történjen bármi. Cselekedj bárhogy. 

Hosszú az út, de érdemes végigjárni, hiszen a végén egy jobb élet vár, egy fejlettebb éned, aki kész venni az új akadályokat. 

Erre az egészre, ma kellett rájönnöm, egy veszekedés után. Egy olyan embert vesztettem ma el, aki rengeteget jelentett nekem. Akiért tűzbe mentem volna. Akiért a karomat adtam volna. 

Ma lezártam vele, és vele együtt egy egész korszakot is. Úgy érzem ezután ezer százalékot akarok itt nyújtani a családnak, és mindent megakarok azért tenni, hogy Hailey jól viselkedjen, és Theo élvezze az együtt töltött időt. 

Úgy tűnik nekem a rossz élmények adnak löketet arra, hogy cselekedjek, és mindent beleadjak. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy bizonyítani akarok, magamnak. 

Csakis magamnak. 

Hogy mi volt ma ezen kívül? 

Hailey egy angyal volt, szinte, mint aki érezte, hogy nem vagyok a toppon. Törődött velem, és hallgatott minden egyes szavamra. Rengeteg ölelést kaptam, és puszit. 

Theo is édesen mosolygott rám, akárhányszor ránéztem. A karomban aludt el ma kétszer is. Nagyon szereti, hogyha éneklek neki. Arra pillanatok alatt elalszik. 

És itt van Victoria, akinek annyi mindent köszönhetek. Azért, hogy létezik. Hogy meghallgat, és törődik velem. Hogy aggódik értem, és odafigyel rám. És persze azért is köszönet, hogy megosztotta velem, hogy mindig van fagyi a fagyasztóban, ha az segít. És mivel a fagyi mindig segít: ott van a fagyasztóban. 

Egy angyal. Tudom, hogy rossz napja volt: néha morgott az orra alatt, és fáradt is volt, mivel Theo este többször is felkelt, mert beteg. De ő mégis meghallgatott, és észrevette, hogy nincs jó kedvem. 

Egyszerűen, csak köszönöm Victoria, hogy ilyen vagy. Azt, hogy vagy. 

Niki x