Októberi összefoglaló

Ez volt az első hónap, amit teljesen kint töltöttem. Igaz, a felét egyedül töltöttem, hiszen a család Izraelben volt, de ettől függetlenül rengeteg élményem volt. Talán csak ebben a hónapban történt velem annyi minden, mint otthon egy fél év alatt. 

Amire itt rájöttem, hogy muszáj bátornak lennem. Muszáj kezdeményeznem, és kilépnem a komfortzónámból. Itt nem arra gondolok, hogy random odamegyek az utcán emberekhez -attól függetlenül, hogy ezt megtettem-, hanem arra, hogy ha nem lettem volna ebben a hónapban bátor, talán nem is ismerném azokat az embereket, akikkel most már nap, mint nap beszélek. Rengeteg csodás embert ismertem meg, és eszméletlen élmény volt az egész. 

Mindenki próbált a segítségemre lenni. Mivel a családom elutazott, az anyuka testvérei szinte kötelességüknek érezték, hogy foglalkozzanak velem. Rengeteget beszélgettünk, és nem telt el úgy nap, hogy ne írtak volna, vagy hívtak volna fel, hogy jól vagyok-e. Mivel már egy évvel ezelőtt megvették a jegyeket és elintéztek mindent, így nem tudtam velük menni. Rettentő rosszul érezték magukat emiatt, hogy itthon hagytak egyedül, de megnyugtattam őket, hogy nincs miért aggódniuk, nem félek, teljesen jól érzem magam. Persze, hiányoztak, és rossz volt nélkülük, de talán kellett ez a 19 nap egyedül, hogy egy kicsit megtaláljam itt magamat, és hozzászokhassak teljes egészében a házhoz. Ami rossz volt benne, az a csönd. Hogy nem volt gyereknevetés, nem volt alapzaj, amihez előtte hozzászoktam és muszáj voltam valahogy pótolni ezt, így mindig zenét hallgattam. Voltak nagyon jó pillanataim így egyedül a házban, és voltak mélypontok is, amiket nehézkesen vészeltem át. Nagyon egyedül éreztem magam. Talán életemben most először igazán. Egy idegen országban, egy idegen házban, egyedül, mint a kisujjam, mondhatni barátok nélkül. Nem mehettem át a saját családomhoz, nem mehettem át a legjobb barátaimhoz, nem tudtam mit kezdeni magammal. Szerencsére legjobb barátnőm kiutazott hozzám 4 napra, de ott volt még a többi 15. Így elkezdtem barátokat keresni, beléptem jó pár csoportba Facebookon, és elkezdtem végre barátokat szerezni, akik a családomtól függetlenek. Ezen felül, amikor itt volt barátnőm, akkor is megismerkedtünk pár emberrel, és közülük is tartom egyel a kapcsolatot a mai napig. Bejártam Londont, bejártam a környéket, elkezdtem futni és edzeni. Sütöttem, főztem, és sminkeltem. Próbáltam mindenféle módon lefoglalni magam. Filmeket néztem, sorozatokat, magazinokat olvastam. Próbáltam minden pillanatot megragadni arra, hogy tanuljak, barátokat szerezzek, és ne unatkozzak. Rengeteg időt töltöttem Taliéknál, segítettem neki, vagy csak szimplán átmentem, hogy ne legyek egyedül. Egyik éjjel rosszat álmodtam, és egyhuzamban két napot is ott KELLETT, hogy aludjak, mert Tali annyira aggódott értem, hogy biztosan azért van, mert egyedül vagyok, és félek. Hogy őszinte legyek, megleptek engem is az álmaim, hiszen amióta kint vagyok, szinte akkor álmodtam először ilyen rosszat, szóval nem bántam, hogy náluk aludtam. Ott mindig nyüzsgés van, és megvolt az az alapzaj, amire vágytam. Nagyon szerettem ott lenni. Kaptam kulcsot is a házhoz, és az orromra kötötték, hogy akkor megyek hozzájuk amikor csak akarok, fenntartanak nekem egy szobát, amit bármikor használhatok. 

Egyre többször utazok be London belvárosába. Egyre jobban kiismerem magam ott is, és itt a környéken is, aminek nagyon örülök. Kezdek hozzászokni az állandó metrózáshoz is, és ahhoz is, hogy itt sokkal szűkösebbek és kisebbek a metrószerelvények. Ha azt gondolod, hogy Magyarországon kicsik a metrók és elkap tőle a klausztrofóbia, akkor van egy rossz hírem számodra...

Már vannak kedvenc helyeim Londonban. Kedvenc kajálda, kedvenc bár, kedvenc hely, ahol lehet dartsozni, biliárdozni, pinpongozni, focimeccset nézni. Egyre jobban kezdem magaménak érezni a helyet. Egyre komfortosabban közlekedem, és egyre jobban érzem itt magam. 

Miután hazajött a család, elég nehéz volt visszaszokni a mindennapokba, hiszen több időt töltöttem egyedül, mint velük, így nem volt azért annyi időnk arra, hogy összeszokjunk. Először úgy gondoltam, hogy egy ez nagy visszalépés volt, és nem tett jót például a gyerekek és a köztem levő kapcsolatnak, viszont így egy hét elteltével úgy érzem talán jó is volt. Hailey nagyon hiányolt, és mindennap megkérdezte a szüleit, hogy mikor jönnek már haza, hiszen nagyon hiányzom neki. Amikor hazaértek, egy kicsit nehéz volt még neki is és nekem is. Szerencsére úgy néz ki, hogy végül inkább jobban összehozott ez a szünet minket. Jobban figyel rám, és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Ölelget, és sokkal jobban kimutatja már a szeretetét felém, ami rengeteget jelent számomra. A szülőkkel még mindig nagyon jó a kapcsolatom, és napról-napra úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülök a családhoz -itt gondolok a szülők rokonaira például-, és tényleg egyre jobban bíznak bennem és számítanak rám. 

És először történt meg, amióta kint vagyok, és itthon van a család, hogy hét közben mentem el este. Nagyon furcsa volt, szokatlan, és konkrétan úgy éreztem, mintha kiszöktem volna otthonról, annyira idegen volt. Nem bánom végül is, hogy elmentem estére egy kicsit kikapcsolni, viszont konkrétan két nap kellett hozzá, hogy kipihenjem magam. Eszméletlen jó élmény volt ettől függetlenül. Halloween este volt, szóval nyüzsgött a város, minden színes és hangos volt.  

Talán ami a legjobban tetszik Londonban, az az éjszakai élet. Igaz, elég korán zár minden - korábban, mint Magyarországon -, de ettől függetlenül szinte mindig tele van a város emberekkel. 

Viszont ahol élek (Hendon. Metróval fél óra London belvárosa), sokkal csendesebb. Az emberek aranyosak egymással, és próbálnak odafigyelni egymásra. 

Mik a terveim a következő hónapokra? 

• Az első és talán legfontosabb, hogy minél többet gyakoroljam az angolt. Új szavak, új kifejezések, és a gyorsabb beszéd, hogy ne kelljen azon agyalnom, hogy mit hogyan mondjak. 
• Hazautazni karácsonyra, és a családommal minél több időt tölteni, majd szilveszterkor egy hatalmas bulit tartani, ahol ott vannak a barátaim. 
• Spórolni és telefont venni.
• Minél több barátot és élményt szerezni. 
• Könyveket olvasni angolul. 

Talán csak ennyi mindent tűztem ki a jövőre tekintve. Tényleg szeretnék minden pillanatot megélni és megpróbálni élvezni. Hatalmas változás ez az életemben. Új ország, új szokások, új vallás (oké, nem vettem fel a zsidó vallást, de ettől függetlenül eléggé belecsöppentem), új emberek. 

Talán az egyik legjobb dolog ebben az egészben az, hogy teljesen új lappal indultam idekint. Senki nem tudott rólam semmit, senki sem tudta, hogy mik történtek velem a múltban, vagy bármi. Azt tartok meg magamnak amit csak akarok, és tényleg csak annyit mondok el magamról, amennyit jónak érzek. Tiszta lap minden téren, és úgy írom a történetet, ahogyan csak akarom. Itt nem arra célzok persze, hogy "ja amúgy hazudozok mindenkinek magamról", hanem arra, hogy tényleg egy olyan életet alakíthatok magamnak, amilyet csak szeretnék. Önmagamat adom persze mindenkinek, de teljesen más így, hogy senkit sem ismertem itt ezelőtt. Más, hiszen nem valaki által ismerek meg embereket, úgy, hogy azért valamilyen háttérsztorit már tudnak rólam, hanem tényleg teljesen a nulláról kezdhetjük. Egy hatalmas lehetőséget adtam magamnak ezzel a lépésemmel, hogy ide költöztem. Ezért is vagyok magamnak ennyire hálás mindenért.

Honvágy a hónapban: 4/10

Mennyire ment az ismerkedés: 10/10

Mennyire hiányzott a családom: 7/10 

Mennyire ment az angol a hónapban: 8/10 

Az eddig itt töltött napjaim száma: 43 a mai nappal együtt

(Mostanában nem voltam olyan aktív, de megpróbálok visszatérni és ismét a mindennapjaim részévé varázsolni az írást)

Niki x