Heti összefoglaló 1/1

Nos, úgy gondoltam felesleges külön írnom a két napról, hiszen ilyenkor nem vigyázom a gyerekekre, szóval csak gyorsan ledarálom a két nap történéseit. 

Tegnap reggel még ugyanúgy keltem Haileyvel, reggeliztünk, majd játszottunk egy picit, majd megbeszéltem Victoriával, hogy szeretnék visszamenni a bevásárlóközpontba kicsit szétnézni. 

Amiket vettem: 

• Két felsőt a Zarába. Egy basic szürke pólót, és egy nagyon édes barna fodros felsőt. 
• Színes ceruzákat, grafitokat, és egy vázlatfüzetet, amibe már el is készült az első rajzom. 
• Egy új pénztárcát, mert az előző már elég rossz állapotban volt.  
• A Victora's Secretben pár új alsóneműt. Mondanom sem kell, hogy odáig vagyok értük. 

Miután hazajöttem, szinte végig a szobámban voltam. Sétálni akartam menni, de az idő nem igazán kedvezett számomra, szóval rajzoltam, aludtam, zenét hallgattam, pihentem. 

Ma sem volt máshogy. Pihentem, és aludtam, mert szétszakadt a fejem. Befejeztem a tegnapi rajzomat, vacsorát csináltam magamnak, és anyukámmal telefonáltam egy órát. Hajat mostam az új balzsamommal és samponommal. 

Komolyan, valaki ossza meg velem a titkot, hogy HOGYAN kell úgy hajat mosni a zuhanykabinban, hogy ne legyél bokáig vizes! Komolyan, tudni akarom a titkot! 

Heti összefoglaló:

Szóval, ez volt az első hetem kint. Nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy imádok itt lenni. Az embereket, a környezetet, a családot, a házat, mindent. Még a bevásárlóközpont is szuper, amiért külön hatalmas piros pont. 

Hiányzik a családom, az otthoniak, viszont, nincs időm arra, hogy honvágyam legyen. Nincs időm azon agyalni, hogy hiányoznak. Egyszerűen lefoglalnak a gyerekek, a takarítás és az, hogy felfedezzem a várost. Gyönyörűen az  utcák, a parkok. Viszont az idő valami iszonyú. 

Egyik percben esik, a következőben pedig már ezer ágra süt a nap. What the... 

És még mindig nincs esernyőm. Se gumicsizmám. Szóval azt hiszem, azt mindenképpen vennem kell, ha nem szeretnék bőrig ázni, ha úgy hozza a sors. 

A hét eleje nehézkes volt. Félénken mozogtam a házban, nem mertem a hűtőbe nyúlni, és inkább nem ettem, vagy csak azt, amiből sok volt, hogy  ne legyen annyira feltűnő. A hét végére rájöttem, hogy könyörgöm, én is itthon vagyok, és ami a hűtőben van, az az enyém is. Nem kell attól félnem, hogy valamit megeszek, csak szólok Victoriának, hogy elfogyott, és ennyi. Most már ha úgy van csak állok a hűtő előtt és bámulok, hogy mit egyek. Ma például, gyógyszertől kiütve támolyogtam le a földszintre, hogy egyek, majd amikor már két percre álltam a nyitott ajtónál, csak annyit mondtam, hogy "nem is vagyok éhes, miért jöttem le". Victoria nevetve nézte végig a jelenetet, és inkább a kezembe nyomott még két fájdalomcsillapítót, hogy ha még fájna a fejem vegyek be egyet, a másikat pedig tegyem el későbbre. Köszi Victoria, angyal vagy. 

Szóval, hogy tényleg összegezzem a hetet: nehézkes kezdet, de gyors belerázódás. Most már rutinosan járkálok a házban, és sokkal könnyebben kommunikálok a családdal. Nem kell azon agyalnom, hogy most mit is kéne mondanom, most már természetesnek érzem. Az angolom is rohamosan javul, hála annak, hogy mindenhonnan azt hallom csak és csak úgy kommunikálunk. 

Már többen is írták nekem, hogy szeretnének au pairek lenni ők is, plusz egy barátnőm pedig már bele is kezdett az egész procedúrába. Nagyon örülök, hogy ennyi embert érdekel a dolog, és így tudom inspirálni az embereket arra, hogy ne féljenek az ismeretlentől. 

Amit tanácsolni tudok azoknak, akiket érdekel a dolog: 

• Nagyon gondoljátok át a választásotokat, ami a családot illeti. Ne mondjatok igent az elsőre, beszéljetek többel és, ha van rá lehetőségetek, beszéljetek a család előző au pairével, sok mindent megtudtok tőle is! Sokat tudnak az elődök segíteni abban, hogy hogyan dönts. Nekem is nagyban befolyásolta a választásomat, hogy beszéltem vele, és hallottam az ő tapasztalatait. 
• Olvassátok el több közvetítő cég bemutatkozását is. Nekem végül ŐK lettek a befutók. Nagyon megvoltam elégedve velük, sokat segítettek, és mindig figyeltek arra, hogy a számomra megfelelő családokat keressék. Ha valami volt, azonnal szóltak, és pörgősen csinálták a dolgokat. A közvetítés ára is elfogadható volt, szóval csak ajánlani tudom őket! 
• Jól gondoljátok át. Bírni fogjátok? Képesek vagytok rá? Szeretitek ehhez eléggé a gyerekeket? Mennyire bírjátok a honvágyat? Tegyetek fel magatoknak rengeteg kérdést. Ha mindegyikre IGEN a válasz, ne habozzatok! 
• Ne hagyjátok, hogy befolyásolják a döntéseteket! Ha TE elhatároztad, hogy Au pair akarsz lenni, ne engedd, hogy letörjék a szárnyaidat! Ne engedd senkinek, hogy elvegye tőle a kedvedet! Ne engedd, hogy a sok fél füllel elkapott pletyka, amiket neked mondanak, elriasszon. Azoknak valószínűleg a fele sem igaz. 
• Mindig hallgass MAGADRA! Csak te tudod, hogy mi a legjobb neked! 

És szerintem mondanom sem kell, hogy bármikor írhattok nekem is, hogyha bármi kérdésetek van ezzel kapcsolatosan! Az email címem oldalt megtaláljátok, szóval hajrá emberek! 

Remélem a jövő héten is sok új és izgalmas dolog fog velem történni. 

Kiderül! 

Niki x