Októberi összefoglaló
Ez volt az első hónap, amit teljesen kint töltöttem. Igaz, a felét egyedül töltöttem, hiszen a család Izraelben volt, de ettől függetlenül rengeteg élményem volt. Talán csak ebben a hónapban történt velem annyi minden, mint otthon egy fél év alatt. Amire itt rájöttem, hogy muszáj bátornak lennem. Muszáj kezdeményeznem, és kilépnem a komfortzónámból. Itt nem arra gondolok, hogy random odamegyek az utcán emberekhez -attól függetlenül, hogy ezt megtettem-, hanem arra, hogy ha nem lettem volna ebben a hónapban bátor, talán nem is ismerném azokat az embereket, akikkel most már nap, mint nap beszélek. Rengeteg csodás embert ismertem meg, és eszméletlen élmény volt az egész. Mindenki próbált a segítségemre lenni. Mivel a családom elutazott, az anyuka testvérei szinte kötelességüknek érezték, hogy foglalkozzanak velem. Rengeteget beszélgettünk, és nem telt el úgy nap, hogy ne írtak volna, vagy hívtak volna fel, hogy jól vagyok-e. Mivel már egy évvel ezelőtt megvették a jegyeket és